A látszólagos egyszerűsége ellenére az oltás az egyik legbonyolultabb gyümölcsfákkal végzett manipuláció. Ennek az eljárásnak a sikere sok tényezőtől függ: a hajtás és az alany helyes kiválasztása, az időzítés, az ágak és dugványok minőségi összekapcsolása stb.
De a legfontosabb pont ebben a folyamatban az előkészített oltóanyag minősége. Az oltás sikeressége a legnagyobb mértékben attól függ, hogy a dugványokat hogyan nyerték, hogyan dolgozták fel és tárolták.
Tartalom:
Bevezetés
Sok kertész úgy gondolja, hogy a fajtanövények bármely része felhasználható oltóanyagként, amennyiben egészséges, és nem mutatják a károsodás nyilvánvaló jeleit. Sajnos ez nem így van.
A sarokkal végzett munka minden szakaszában sok árnyalat van: az anyagválasztástól az alanyra való közvetlen elhelyezésig. Ha valami apróságban is hibázik, jó eredmény nem várható.
A cikk leírja, hogyan kell megfelelően előkészíteni az oltóanyagot, mire kell különös figyelmet fordítani, és milyen hibákat érdemes elkerülni. A folyamat viszonylagos egyszerűsége ellenére állandó odafigyelést és koncentrációt igényel, hiszen a kertésznek csak a következő szezonban lesz második esélye hiba vagy a technológiától való eltérés esetén.
Olvassa el még: Évelő virágok (TOP 50 faj): kerti katalógus ajándékozáshoz fotókkal és névvel | Videó + VéleményekAlapvető tudnivalók a dugványok oltásával kapcsolatban
A növények vegetatív szaporítási képességének köszönhetően a kertészeknek lehetőségük van teljes értékű fajtafákat és cserjéket szerezni, amelyek biológiai anyagából csak kis mennyiségben rendelkeznek. Sikeres oltás esetén erős és egészséges, minden szükséges tulajdonsággal rendelkező növényt kaphatunk, amelyet a szokásos módon (például palánta vásárlásával és kiültetésével) nehéz vagy túl drága lesz beszerezni.
Ez a módszer sokkal hatékonyabb, mint a növények termesztésének teljes ciklusa. Sőt, bizonyos esetekben a teljes ciklus egyáltalán nem alkalmazható: például amikor egy fajtanövény gyökérrendszere nem alkalmazkodott az adott éghajlaton történő növekedéshez, és nemhogy nem fejlődik normálisan, de egyáltalán nem marad fenn. .
Az oltások használata lehetővé teszi, hogy megkerülje ezeket a nehéz lépéseket, és több évvel csökkentse a gyümölcstermő növények megszerzésének idejét. (például összehasonlítva azokkal a módszerekkel, ahol a fajtafákat dugványokkal szaporítják). De ennek eléréséhez számos követelményt kell támasztani az oltóanyaggal szemben.
Először is a dugványok kiválasztásához kapcsolódnak:
- A dugványokat olyan stabil termőfákról (vagy cserjékről) kell beszerezni, amelyek már megerősítették fajtatartozásukat és magas hozamukat.Ezzel elkerülhető sok kérdés, amely egy sikertelen oltás esetén felmerülhet - a kertész pontosan tudja, mit olt az alanyra, és milyen mutatókat vár.
- A dugványok betakarításához csak jól érett és teljesen kialakult egynyári hajtásokat használnak. Barna vagy barna-zöld színűnek kell lenniük.
- A korona külső része a jó napfény hatására gyorsabban fejlődik. Ezért a legjobb dugványokat kell belőle venni.
- Ebből következik, hogy a dugványok anyagának kiválasztására a legjobb lehetőség a fa korona déli oldala. Az új rügyek meglehetősen gyorsan képződnek rajtuk, így az egyik internódium és a másik közötti távolság rövid, ráadásul maguk a rügyek is fejlettebbek lesznek
- A középső szinten növekvő hajtásokból nyert dugványok a legjobb minőségűek. Az alsó ágak túl kemények és vastagok, a felsők túl gyorsan nőnek. Szintén nem ajánlott dugványokhoz használni a felsőket nagy vastagságuk miatt.
- Annak ellenére, hogy az a tévhit, hogy a dugványokon több virágbimbó legyen a jobb termés érdekében, ezt nem szabad követni. Az első néhány évben a sarjadék számára a legfontosabb az új ágak kialakulása, és a virágok egyértelműen feleslegesek lesznek. A dugványoknál ajánlatos olyan hajtásokat választani, amelyeken a levélrügyek dominálnak.
- A nagyszámú szemű ágak rosszabbul gyökereznek, ezért nem ajánlott dugványként használni.
Szezonban alaposan meg kell nézni a kertben lévő fajtafákat, hogy megállapítsa, mely példányokról és pontosan melyik helyről vágják le az ágakat, hogy sarjadjanak. Esetenként még ajánlatos is ezeket valamilyen módon megjelölni, fejlődésüket figyelemmel kísérni. A túl gyorsan növekvő ágakat, vagy egyáltalán nem tartalmaznak virágbimbókat, nem ajánlott oltásra használni.
A dugványok megszerzésének általános stratégiája a következő lépésekből áll:
- oltóanyag kiválasztása és vágása;
- dugványok előzetes kialakítása és feldolgozása;
- tárolás az oltás megkezdéséig;
- oltás közvetlenül.
Talán csak a nyáron betakarított dugványok nem igényelnek előzetes előkészítést és tárolást, mivel a vágás után azonnal üzletbe kerülnek. De az ilyen módszerek alkalmazása nem alkalmas bizonyos növények minden fajtájára (és néha típusára).
Általában a vágás levágása és maga a vakcinázás között eltelik némi idő, több hónaptól hat hónapig. Ebben az időszakban a dugványoknak meg kell őrizniük minden tulajdonságukat, nem romlanak és nem halnak meg.
Olvassa el még: 6-10 hektáros vidéki házak projektjei: 120 fénykép, leírás és követelmények | A legérdekesebb ötletekHogyan nézzenek ki a dugványok?
A fenti ajánlások alapján megközelítőleg meg lehet határozni a dugványokra vonatkozó követelményeket. Bizonyos mértékig kötelezőek, mivel mindegyik követelmény valamilyen módon befolyásolja a sarja túlélési és további fejlődési fokát.
A vágásokra vonatkozó követelmények:
- a legtöbb csonthéjas gyümölcsfában (szilva, kajszibarackot) és magos növények (almafaés, körte) hossza 30-40 cm; cseresznye és cseresznye esetében a dugványokat legfeljebb 60 cm hosszúságúra kell vágni;
- vastagsága 6-8 mm (az ágak átmérője megközelítőleg megegyezik egy egyszerű ceruza átmérőjével);
- a sarj kérgén ne legyen repedés vagy egyéb sérülés, felülete legyen sima;
- az ágaknak kellően rugalmasnak és rugalmasnak kell lenniük, hogy enyhén meghajlítva ne törjenek el;
- a csomópontok hossza nem haladja meg a 8 cm-t (minél kisebb, annál jobb);
- a növekedési rügyek jó állapota;
- a fejlett vesék száma - 4 vagy több;
- legalább 3, de legfeljebb 10 évig termő fákról kell metszeni.
Vágási idő
Az oltványanyag az év bármely szakában betakarítható. De a leghatékonyabb a dugványok előzetes átvétele - késő ősszel vagy kora télen vagy a tél végén (kora tavasszal). Mivel az oltási idő a nedváramlás aktív fázisára esik, ezekben az esetekben a dugványok előkészítése a tárolási időszakot is magában foglalja. A nyáron szerzett dugványoknak nincs szükségük erre az időszakra.
Ezenkívül nem szabad kombinálnia a fa metszésének és a dugványok beszerzésének eljárását. E folyamatok látszólagos hasonlósága ellenére lényegük teljesen más. Az ősz végén végzett formáló metszés általában a már felnőtt, kétéves és idősebb ágakat érinti, és a fagy beállta előtt végzik el.
Ugyanígy tavasszal egészségügyi metszés akkor hajtják végre, amikor a hideg időszak véget ért, és a súlyos fagyok elmúltak, és 1-2 héten belül megindul a nedváramlás folyamata. A dugványokat az év elején, az olvadás kezdete előtt betakarítják.
őszi betakarítás
Ez a módszer a legígéretesebb és legracionálisabb. Általában a betakarítást valamivel a lombhullás után végzik, amikor az első fagyok bekövetkeznek.
Az optimális levegőhőmérsékletnek a 0 és -5 ° C közötti tartományt tekintjük, bár az ágak levágása alacsonyabb hőmérsékleten (-15 ° C-ig) is megengedett. Ilyenkor a fák életfolyamatai jelentősen lelassulnak, és ami a legfontosabb, a nedváramlás szinte teljesen leáll.
A fagyokat túlélő egynyári hajtások biztosan nem fagynak ki, ezért a kertésznek bizonyos garanciák vannak az élő oltóanyag megszerzésére. Ezenkívül a nyugalomban levágott szár az oltás legelejéig ebben a formában marad. Ez megfelel az eljárás helyességének, hiszen a sikeres befejezéshez az oltványnak (az alanytól eltérően) „hibernált” állapotban kell lennie.
Maga a vágás éles késsel vagy metszővágóval történik. A jellemzőknek megfelelő ágakat derékszögben vágjuk le, a felhelyezett rügyek csapja felett és alatt 2-3 cm-t hagyva.
Ebben a szakaszban nincs szükség speciális oltóeszközökre (kés vagy metszővágó), csak közvetlenül a vakcinázás során. A műszerrel szemben támasztott fő követelmény a fertőtlenítés.
A fán lévő vágás helyét olajfestékkel vagy kerti lakkal kell kezelni.
Van egy másik ajánlás a dugványok betakarítására: ez abból áll, hogy az oltóanyaghoz különböző átmérőjű ágakat kell kiválasztani, de a megadott határokon belül (6-8 mm). Erre azért van szükség, hogy azonos méretű állományt és sarjat lehessen felvenni.
Így például az almafa tavaszi párosítását kizárólag a sarja átmérőjével megegyező átmérőjű állományon ajánlatos elvégezni. Almafa oltásánál még a „sarjnál vastagabb állomány” opció sem javasolt, mert a kambium és a háncsréteg nem egyezik. Ilyen helyzetben nagy a kockázata annak, hogy a sarj kiszáradhat.
tavaszi betakarítás
Abban az esetben, ha valamilyen oknál fogva nem lehetett ősszel hajtásokat előkészíteni, kora tavasszal vagy a téli időszak végén le lehet vágni. Valójában, ha a tél nem volt túl hideg (a fagyok nem haladják meg a -20 ° C-ot), akkor a vágás bármikor elvégezhető - decembertől márciusig.
Súlyosabb tél esetén a vágás közbeni dugványokat ellenőrizni kell, hogy megfelelnek-e az alapvető követelményeknek: ne sérüljenek meg, ráadásul meg kell nézni, hogy nem fagytak-e el az ágak. A felhasznált eszközök, valamint a vágási követelmények hasonlóak lesznek az őszihez.
Nyári betakarítás
A nyári dugványok során általában közvetlenül az oltás előtt alakulnak ki. Ebben az esetben indokolt speciális felszerelés - oltókés vagy metszővágó - használata.
Természetesen az ilyen dugványok tárolására nincs mód. Ráadásul, hogy a sarj ne pusztuljon el, és ne folyjon ki belőle minden lé, az oltást a dugványok levágása után azonnal meg kell tenni - elmondhatjuk, hogy minden perc késés végzetes lehet a sarjadék számára.
Olvassa el még: Citrom: leírás, gondozás, kőből termesztés otthon, vitaminlé és limonádé receptjei (Fotó és videó) + VéleményekA dugványok tárolásának általános kérdései
Mint már említettük, az oltás idejére a sarjaknak "alvó" állapotban kell lenniük. Ezért szükséges a dugványok hosszú távú, és ami a legfontosabb, jó minőségű, több hónapos tárolást biztosítani. Ebben az esetben nemcsak állandó hőmérsékletet kell fenntartani a tárolóhelyen, hanem számos feltételt is teljesíteni kell. Ezeket a feltételeket rendszeresen ellenőrizni kell, és szükség esetén bizonyos változtatásokat kell végrehajtani a tárolási rendszerben.
Általánosságban elmondható, hogy a tárolás során megoldandó feladatok köre a következőképpen írható le:
- Az oltásig nyugalmi állapotot kell fenntartani
- Kiküszöböli a dugványokból távozó nedvesség lehetőségét (száradásukat)
- Ne fagyassza le a dugványokat
- Védje az oltóanyagot a rágcsálóktól
- Megakadályozza a dugványok gombákkal, baktériumokkal vagy rovarok általi megfertőződését
- Kerülje el az oltóanyag mechanikai sérülését
- Ne keverje össze, hol tárolják bizonyos fajták és dugványtípusok dugványait
Az utolsó pont nyilvánvalósága ellenére valójában az egyik legfontosabb, de ez az, amit gyakran elfelejtenek. Elméletileg, mivel a legtöbb gyümölcs a Pink család képviselője, bármilyen rokon alanyon termeszthető, de természetesen rekordtermésről szó sem lehet. A tapasztalt kertészek néha még a különböző fajták dugványait is megkötik különböző színű kötelekkel vagy szalaggal, és megfelelő címkéket akasztanak rájuk, hogy ne keveredjenek össze, amikor eljön az oltás ideje.
Megfelelő tárolás mellett a dugványok az oltás idejére frissek és rugalmasak maradnak, megtartva eredeti folyadéktelítettségi fokukat. Az almadugványokat (és minden más terményt) azonban oltás előtt ajánlott beáztatni. Ehhez az oltás előtti napon a dugványokat kivesszük a tárolóhelyről és tápoldatba helyezzük. A legegyszerűbb lehetőség az adjunk hozzá egy kis cukrot a vízhez.
De még akkor is, ha a dugványokat tápoldatba áztatják, nem szabad elfelejtenünk, hogy a hibernálási folyamatot nem lehet megszakítani. Ezért ajánlatos az oldatot tartalmazó edényt az áztatás idejére hűtőszekrénybe helyezni.
Olvassa el még: Narancs: leírás, ültetés, otthoni termesztés, szaporítás és gondozás (fotó és videó) + véleményekA dugványok tárolásának helye és módjai
Az alábbiakban bemutatjuk az oltóanyag tárolásának jelenleg használt leggyakoribb módjait. Elvileg szinte mindegyiknek van közös elképzelése, de eltérnek a megvalósítás jellemzőiben - különböző burkolóanyagok, valamint védőfelszerelések használata mellett.
A kertész kiválasztása ebben az esetben az egyik vagy másik módszer kényelmétől és végrehajtásának lehetőségétől függ, hiszen a tárolás minőségében gyakorlatilag nincs különösebb különbség.
hótárolás
A módszer olyan területeken alkalmazható, ahol elegendő mennyiségű hó van, és az egész télen át stabilan fekszik. Ez a legrégebbi megbízható módszer, amely a megfelelő pillanatig biztosítja a dugványok biztonságát. A dugványok télállósága ebben az esetben nem játszik szerepet, mivel egy hóréteg alatt 0 ° C-hoz közeli hőmérsékletűek lesznek.
Száraz és nem elöntött helyen (legjobb egy kis dombon) egy kis árkot készítenek, legfeljebb 30 cm mélyen. Ha sok a dugvány, 2-3 m távolságra ássuk ki.
Az alját tűréteggel vagy tűlevelű ágakkal fektetik le. A dugványokat a tűréteg tetejére helyezik, és fenyőágakkal borítják. Általában a dugványokat szorosan csokrokba kötik, egyenként 15-20 darabot. A jobb tartósítás érdekében a dugványcsokrok műanyag zacskóba csomagolhatók.
A Lapnik tetejét földdel, lombbal vagy fűrészporral szórják meg, amelyre hóréteget helyeznek.
Ha nincs vágy az árokkal vacakolni, és tűlevelű tűket vagy lucfenyő ágakat keresni, egyszerűen a szalmára fektetheti a csomagot a dugványokkal, vékony rétegben a földre terítve. Ugyanakkor a hótakaró magasságának legalább 50 cm-nek kell lennie.
Egy ilyen réteg elegendő hőszigetelő tulajdonsággal rendelkezik egyrészt ahhoz, hogy megvédje a dugványokat a hidegtől, hanem annak megakadályozására is, hogy gyökeret verjenek vagy beinduljon a rügyfakadás folyamata. Azok a dugványok, amelyekben ez idő előtt történt, alkalmatlanná válnak az oltásra.
Ezzel a tárolási módszerrel a tartály hőmérséklete a dugványokkal + 1-2 ° C között lesz. Az oltóanyag tárolására a legjobb hely az épületek északi oldalán van. Ennek az az oka, hogy az ilyen helyeken a hó sokkal tovább tud feküdni.
Ezenkívül sok kertész további hasznos tippet ajánl: a dugványok "könyvjelzőinek" elhelyezése az északi lejtőkön.
Tárolás fűrészporral
Ha a tél nem túl fagyos, nincsenek benne stabil lehűlési időszakok, ráadásul amikor gyakori olvadás is jár, a korábban leírt tárolási mód nem biztos, hogy megfelelő. A dugványok virágozhatnak, de gyakran egyszerűen a vízben vannak, ami miatt kicsírázhatnak vagy elpusztulhatnak, amikor visszatér a fagy.
Az időjárástól nem túlságosan függő, többé-kevésbé szabványos tárolási feltételek megteremtéséhez egyfajta „mesterséges havat” használnak - fagyott fűrészpor. Bizonyos tekintetben egy hasonló módszer hasonló a gyökérnövények halmokban való tárolásához, de a közönséges fűrészpor szénaként vagy szalmaként működik.
A hasonló módon történő tárolás előkészítésének eljárása így néz ki:
- 5-8 cm vastag fűrészporréteget helyezünk a talajra;
- dugványokat helyeznek az aljzatra;
- felülről a dugványokat ismét 10-15 cm-es fűrészporréteggel borítják;
- fektetés előtt öntözze meg a fűrészport vízzel, vagy nedvesítse meg bőségesen.
Miután a nedves fűrészpor jól megdermedt, egy harmadik réteg már száraz fűrészport öntünk rájuk, 40-50 cm vastagságban. Felülről az egész szerkezetet feltétlenül le kell fedni valamilyen fedőanyaggal - agroszálas, spunbond, üvegszálas vagy csak műanyag fóliával.
Ez a módszer nemcsak tökéletesen megvédi az oltóanyagot a külső nedvességtől, de nem engedi, hogy a szél elfújjon egy réteg fűrészport.
Pince tároló
A legegyszerűbb tárolási mód, meglehetősen hatékony és nem igényel túl hosszú előkészítést. Ez a módszer inkább magos növényekhez ajánlott. Télen a pincében vagy a pincében a hőmérséklet -2°С és +4°С között van, ami teljesen elfogadható gyümölcsfák és cserjék (például szőlő) dugványainak tárolására.
Az alábbi anyagok bármelyike használható szubsztrátumként a dugványok pincében való tárolására:
- homok;
- fűrészpor;
- tőzeg;
- sphagnum stb.
Általában a pincében való tároláshoz a dugványokat vízszintesen külön tartályokba vagy dobozokba helyezik, ahol aljzattal borítják. Egyes esetekben az aljzatot egyáltalán nem használhatja, hanem a dugványokat zsákvászonban tárolhatja.
A normál tárolási körülmények 65-70% páratartalomra utalnak. Ha ez nem elég, enyhén nedvesítse meg az aljzatot vízzel, és a pincében tegyen egy edényt 10-12 liter vízzel a padlóra anélkül, hogy fedővel letakarná. Nem ajánlott magát az aljzatot beáztatni, hogy elkerülje a dugványok penészesedését.
Hűtőszekrény
Ez is egy elterjedt tárolási módszer, amelynek megvannak az előnyei és hátrányai. Ennek a módszernek az előnyei közé tartozik a tárolási hőmérséklet stabilitása és annak szabályozási lehetősége. A fő hátrány a szükséges tárolási feltételek (megfelelő mennyiségű aljzat és páratartalom) helyreállításának nehézsége.
Ez utóbbi az eltarthatósági idő csökkenéséhez vezet - már március közepén a vesék elkezdenek felébredni. Ez azt jelenti, hogy ez a módszer csak a déli régiókban alkalmazható. Ha a dugványokat későbbre kell tárolni, valamivel a tél vége előtt más helyre (például pincébe, gleccserbe stb.) kell áthelyezni.
Az oltóanyag tárolása a hűtőszekrényben műanyag tartályok segítségével történik. A levágott ágakat műanyag zacskóba lehet tenni; Célszerű előzetesen becsomagolni őket egy nedves ruhával.
A kényelem érdekében ajánlott a dugványokat fedővel ellátott műanyag palackokba helyezni. Ha több ilyen edény is van, akkor ajánlatos valahogy címkékkel vagy címkékkel megjelölni, amelyekre fel kell tüntetni a termény nevét és a tárolás kezdő időpontját.
Kívánatos, hogy a palackok átlátszóak legyenek, ez lehetővé teszi a dugványok vizuális megfigyelését. Rendszeresen ellenőriznie kell állapotukat, és reagálnia kell a változásra. Például, ha felesleges kondenzátum jelenik meg, azt el kell távolítani a tartály faláról.
Hogyan kerüljük el a leggyakoribb hibákat
Tárolás közben, hiába próbáljuk betartani a feltételeit, sok baj történhet a dugványokkal. Ez befolyásolhatja az oltásra való alkalmasságukat.
Az alábbiakban felsoroljuk a dugványok károsodásának leggyakoribb okait és módjait hogyan lehet elkerülni őket.
fagyasztó
Akkor fordul elő, ha a dugványok túl alacsony hőmérsékletnek vannak kitéve. Könnyen elkerülhető - az oltóanyagot megfelelő vastagságú hóréteggel kell elkapni.
A penész megjelenése
A dugványok túlzott nedvességtartalma esetén fordul elő, amikor páralecsapódás képződik rajtuk. Ez különösen igaz, ha tárolják hűtőszekrény vagy pincében. A páralecsapódást semmilyen körülmények között nem szabad megengedni – függetlenül attól, hogy hány nap van hátra a tárolás végéig.
A páralecsapódást rendszeresen el kell távolítani a hajtásokról. Ha penész jelenik meg, el kell távolítani az ágakról, és magukat a dugványokat 3% -os réz-szulfát oldattal kell mosni.
kiázva
Magas páratartalom mellett vagy a tárolás utáni áztatás szakaszában fordul elő. A dugványok elpusztulhatnak oxigénhiány miatt, ha hosszú ideig (több mint egy napig) vízben vannak.
Csírázás vagy gyökeresedés
Akkor fordul elő, ha a környezeti hőmérséklet +5°C fölé emelkedik. Ezt nem szabad megengedni, mivel az ilyen dugványok már nem alkalmasak oltásra. A hőmérsékletet folyamatosan ellenőrizni kell.
Szárítás
Az esetek túlnyomó többségében a dugványok kiszáradnak, gombás fertőzések, ill rendkívül alacsony hőmérsékletnek van kitéve.
Ennek elkerülése érdekében a betakarításhoz csak egészséges anyagot szabad kiválasztani.
Tematikus videó: Dugványok betakarítása oltáshoz - mikor kell vágni és hogyan kell tárolni
Dugványok betakarítása oltáshoz – mikor kell vágni és hogyan kell tárolni
Dugványok betakarítása fák oltásához: alapvető információk a dugványokról, a betakarítás időpontjáról, a dugványok hűtőszekrényben való tárolásáról | (Fotó és videó) +Vélemények